Francia-német zsoldoskompánia a XVII. századból
2016. december 28., szerda

Bevásárló kosár II.

Ebben a részben a második leggyakoribb kosárformát fogom bemutatni. Ez is nagyon sok piaci témájú és egyéb (akár hadi cselekményű) festményen is szerepel: egy karon hordott, méretben inkább kisebb, többnyire ovális aljú, felfelé egyenesen bővülő és tetővel rendelkező kosárka, amit mai szóval leginkább egy női retikülnek hívnánk.

Lucas van Valckenborch: Hús- és halpiac télen (1595, részlet)
Forrás: Wikimedia

id. Jan Breughel: A nagy halpiac (1603, részlet)
Forrás: Wikimedia

Sebastian Vrancx: Háborús kép (1601-15 között, részlet)
Forrás: Wikimedia Commons

Sebastian Vrancx: Háborús jelenet (XVII. század eleje, részlet)
Forrás: Wikimedia Commons

Elemezzük ki ezt is részleteiben! Először is, minden kosárnál megfigyelhető, hogy nagyon sűrű, vékony vesszőkből fonták ezt a típust. Ebből egy laikus arra következtetne, hogy ezek nem lehettek nagy teherbírású kosárkák, azonban a látszat csal: a sűrűn álló oldalkarók és emiatt a sűrű, vékony vesszők olyan erős szerkezetet adnak, hogy meglepő módon a kész termék legalább annyira megpakolható és szilárd, formatartó marad, mint az I. részben bemutatott klasszikus bevásárlókosár.
Második jellemző tulajdonsága, hogy mindnek van kis kiálló alja, talpa, amin felborulás nélkül, magassága ellenére is biztonsággal megáll.
Végül, de nem utolsósorban, legtöbbször van zárható teteje, ami nagyon praktikus, lévén, hogy elrejti a kosár tartalmát a kíváncsiskodó tekintetek elől. :)

És most vegyük sorra a készítés menetét! Elsőként a méretet kellett nagyjából kitalálni, ami nem is olyan egyszerű, mint azt elsőnek gondolnánk. Természetesen ez a kosárfajta kisebb és valamivel nagyobb méretben is fellelhető az ábrázolásokon, de többségében a magasságát kb. egy alkarnyira, az alját egy tenyérnyire saccoltam meg. Így az én kiindulási alapom egy 16,5 cm hosszú ovális alj lett, amit csak a harmadik nekifutásra tudtam megcsinálni, mert az első kettő ennél jóval nagyobb lett. Amire itt figyelni kell, hogy ugyan nagyon kicsi az alj, de a keresztvesszőknek elég vastagoknak kell lenniük, különben nem lehet mellészúrni az oldalkarókat.


Ezután következtek az oldalkarók és a sima, egyenletes fonás felfelé. Az első berakás előtt egy fordított hármas gyűrűvel rögzítettem az oldalkarók irányait, de utána a fonás folyamatosságát nem törtem meg további gyűrűkkel.


Végül 5 páros szegéssel zártam le. Ezzel egy nagyon szépen csavarodó, mutatós perem keletkezett.


Ezután következett a „szoknyaszerű” talp elkészítése: az oldalkarók rögzítését szolgáló hármas gyűrűbe szúrtam bele lefelé a karókat, majd szintén hármas gyűrűvel rögzítettem a karók dőlésszögét. Egy pici kifonás után lezártam a talprészt.



Elérkeztünk a végéhez: a fül és a tető megfonásához. A fül viszonylag magasabban fut, mint azt manapság arányaiban készítenénk, de itt a tető nyitására elég helyet kellett hagyni felfelé. A tetőt igyekeztem minél domborúbbra megfonni.


A tető kapcsolódása is látható egy helyen, amit sodrott vesszővel készítettem el.

Joachim Beuckelaer: Halpiac (1568, részlet)
Forrás: Metropolitan Museum


Záróelemre nem találtam sajnos olyan részletet, amin látszódna, egyetlen egy festményen látható csak, ahol a tetőn van 2 hurok, és valószínűleg azzal kapcsolták össze, de én a legegyszerűbb módot választottam: összekötöttem egy bőrszíjjal.

Íme a végeredmény:


És viseletben kedves barátnőmmel:



Kié a szebb?