Mandulatej

Sok kora újkori étel hozzávalója a mandulatej, az alábbi cikkben le­írom, hogy hogyan készíthetjük el. A mandulatej készítéséhez több receptet elolvastam, ezek alapján megpróbálom összefoglalni a tudnivalókat. A leg­hasz­nál­ha­tóbb leírást egy 1547-es kiadású, AEtzenei Spiegel című or­vos­sá­gos könyvben^[1] találtam, elsősorban ezt vettem alapul.

Mandula a Kreuterbuch-ban[3]

Abban mindegyik recept kö­zös, hogy édes, hibátlan man­du­la­sze­me­ket ajánl. Elő­ször is meg kell szabadítani a man­du­lá­kat a barna héjuktól, ehhez vagy egy éjszakára be­áz­tat­juk, vagy rö­vid időre for­ró vízbe tesszük őket. Há­mo­zás után kő­mo­zsár­ban, fa mo­zsár­tö­rő­vel kell péppé tör­ni a mandulát – Anna Wecker^[2] sze­rint vas­mo­zsár­ban törve nemcsak fekete, de keserű is lesz. Kőmozsaram nem volt, így egy fatálkában törtem össze a tekebábuk alapanyagából meg­ma­radt farúddal.
A leírások szerint törés közben nem lesz olajos, ha vizet vagy ró­zsa­vi­zet fröcskölünk rá. Lassú a folyamat, és félbe is kellett hagynom a készítést, ezért a részben összetört mandulára vizet öntöttem, és egy napig állni hagytam. Másnap aztán a még egész mandulaszemeket kihalásztam, és azokat is összetörtem.

A péppé tört mandula

A kész mandulapépet egy kendőn át le­szűr­jük, jó alaposan ki­nyom­juk. A lecsurgó tejet ezután tetszés szerint felhasználhatjuk ételekbe vagy meg is ihatjuk. A leírások szerint adhatunk hozzá még több vizet vagy friss tejet is, a betegek számára pedig mandulatejbe főzött reszelt kenyeret vagy grízt ajánljanak.

A kész mandulatej

Találtam két leírást is^[4][5], amely a man­du­la­tej színezésére ad tip­pe­ket: petrezselyemlevéllel zöld, sáfránnyal sár­ga, búzavirággal kék és vörösborral piros színt adhatunk a man­du­la­tej­nek. Sajnos a nyá­ron megszárított búzavirágszirmaim mostanra meg­fa­kul­tak, így a kéket nem tud­tam kipróbálni, viszont meggyborral (a gye­re­ke­im­nek pedig meggy­szörp­pel) szép rózsaszínre tudtam festeni.

Meggyborral színezett mandulatej