Préseléssel a bőrnek azt a tulajdonságát használjuk ki, hogy felpuhítva, elég jól nyújtható, szakadásmentesen. A lényeg, hogy először felpuhítjuk a használni kívánt bőrt, majd egy egyszerűen elkészíthető présszerszám segítségével a megfelelő alakúra formázzuk.
A bőr puhítása
A bőr puhításának két módja létezik. Az egyik a viasszal való átitatás, a másik pedig a vízben való áztatás. Viaszozással a bőr kihűlésig jól alakítható, de ennek a módját az előző bejegyzésben leírtam, így erre most nem térek ki külön.
A másik módja a puhításnak, ha vízbe beáztatjuk. Ekkor egyszerűen annyi vízbe tesszük a bőrt, hogy az ellepje, és várunk, míg eléggé megszívja magát, ahhoz, hogy alakítható legyen.
A bőrök a kikészítésüktől függő eléggé eltérő tulajdonságot mutatnak, hogy mennyi ideig kell őket áztatni. Ez egy-két órától, akár fél nap is lehet. Fontos, hogy sohase tegyük ki a bőrt nagyobb hőhatásnak, ha nedves. Így a legjobb a szobahőmérsékletű víz.
Áztatás során a bőrből még oldódhatnak ki cserzőanyagok, amik be tudják fogni az áztatásra használt tárgyat. Ezért sohase a kádban vagy mosdókagylóban áztassuk a bőrt, mert utána napokig súrolhatunk. A legalkalmasabb lehet erre egy régi felmosóvödör.
Ha eléggé felpuhult a bőr, akkor tegyük rá a présre, szorítsuk a mintára, és hagyjuk megszáradni. Fontos, itt még egyszer jelzem, hogy a száradást ne akarjuk gyorsítani sugárzó hővel, mert attól össze fog ugrani a bőr és megkeményedik. Legyünk türelmesek, és várjuk ki azt az egy-két napot, amíg megszárad.
A présszerszám elkészítése
A készülő szerszám egy bőrkupa a talpát fogja kiadni, aminek a készítésére majd később fogok kitérni. Maga a préselés szinte bármire használható lesz.
A présminta elkészítéshez szükségünk van alapra, amiből a préselni kívánt formát ki tudjuk vágni. Én alapnak egy ujjnyi vastag fenyődeszkát használtam fel. Ha mélyebb préselést szeretnénk, akkor ennek megfelelő vastagságú deszkát válasszunk.
Ahhoz, hogy szabályos formát tudjuk kivágni, rajzoljuk fel a deszkára. Majd egy lombfűrésszel, vagy dekopirfűrésszel kivágjuk a mintát.
Ezzel meg is van a pogácsánk, ami a prés egyik felét fogja adni.
Hogy szálirányban ne repedjen el a prés, ezért szükségünk lesz egy, az alappal azonos méretű deszkára. A két lapot, elfordított száliránnyal egymáshoz ragasztjuk. Ehhez használjunk faragasztót, amit bármelyik barkácsáruházban be tudunk szerezni.
Ragasztózzuk be a két felületet, majd gyorsszorítóval préseljük egymásnak a két felületet. Mielőtt összeszorítjuk a két lapot, helyezzünk kézközelebe valami törlőrongyot, papírzsebkendőt, vagy valami olyan rongyot, amiért nem kár. Préselésnél a ragasztó kicsordulhat a két lap közül, és ekkor nem árt, ha ezt gyorsan fel tudjuk itatni, és nem az asztalon vagy a padlón szárad meg a ragasztó.
Lényegében ezzel, meg is van a présünk. Viszont negatív és a pogácsa között, nem feltétlenül lesz annyi hely, hogy a préselni kívánt bőr beférjen.
A felhasználni kívánt bőrből vágjunk le egy ujjnyi vastag csíkot. Ezzel béleljük körül a pogácsa szélét, majd próbáljuk bele a negatívba. Látni fogjuk, hogy honnan kell még lereszelni, hogy gond nélkül beférjen.
Első próbálkozásra, ez nem biztos, hogy sikerülni fog, ezért reszeljünk le a pogácsából annyit, hogy - bőrdarabbal körülbélelve - bele tudjuk tenni a negatívba.
Érdemes a pogácsa és a negatív szélét is egy kicsit lekerekíteni, hogy könnyebben egymásba lehessen majd szorítani a prést bőrrel együtt. Persze, ha éles felületet akarunk, akkor ez nem szükséges.
A pogácsát érdemes kiegészíteni egy fadarabbal, hogy a bőr széleit is szépen egyenletesen leszorítsa, mert különben be fog ráncosodni, és nehezebb lesz vele dolgozni. Lényegében, ezzel meg is volnánk egy egyszerű prés elkészítésével. A leendő présünket ki lehet egészíteni még zsanérokkal, esetleg szárnyas anyával és csavarokkal, hogy egyszerűbb legyen a préselés. Most jöhet a bőr tényleges préselése.
Én jelen esetben viaszozással puhítottam meg a bőrt, amiről bővebben itt lehet olvasni. A forró viasszal átitatott bőrt, mikor még meleg volt, ráhelyeztem a présre. Erre rátettem a pogácsát, és kézi erővel, testsúlyból benyomtam addig, ameddig tudtam.
Miután már nem volt elég az erő, elővettem a szorító fát, és két gyorsszorítót, és a képen látható módon tovább préseltem a bőrt.
A gyorsszorítózás után, megvártam, hogy kihűljön a viasz, majd levettem a présről. A végeredmény oldalról és szemből:
A bőr puhítása
A bőr puhításának két módja létezik. Az egyik a viasszal való átitatás, a másik pedig a vízben való áztatás. Viaszozással a bőr kihűlésig jól alakítható, de ennek a módját az előző bejegyzésben leírtam, így erre most nem térek ki külön.
A másik módja a puhításnak, ha vízbe beáztatjuk. Ekkor egyszerűen annyi vízbe tesszük a bőrt, hogy az ellepje, és várunk, míg eléggé megszívja magát, ahhoz, hogy alakítható legyen.
A bőrök a kikészítésüktől függő eléggé eltérő tulajdonságot mutatnak, hogy mennyi ideig kell őket áztatni. Ez egy-két órától, akár fél nap is lehet. Fontos, hogy sohase tegyük ki a bőrt nagyobb hőhatásnak, ha nedves. Így a legjobb a szobahőmérsékletű víz.
Áztatás során a bőrből még oldódhatnak ki cserzőanyagok, amik be tudják fogni az áztatásra használt tárgyat. Ezért sohase a kádban vagy mosdókagylóban áztassuk a bőrt, mert utána napokig súrolhatunk. A legalkalmasabb lehet erre egy régi felmosóvödör.
Ha eléggé felpuhult a bőr, akkor tegyük rá a présre, szorítsuk a mintára, és hagyjuk megszáradni. Fontos, itt még egyszer jelzem, hogy a száradást ne akarjuk gyorsítani sugárzó hővel, mert attól össze fog ugrani a bőr és megkeményedik. Legyünk türelmesek, és várjuk ki azt az egy-két napot, amíg megszárad.
A présszerszám elkészítése
A készülő szerszám egy bőrkupa a talpát fogja kiadni, aminek a készítésére majd később fogok kitérni. Maga a préselés szinte bármire használható lesz.
A présminta elkészítéshez szükségünk van alapra, amiből a préselni kívánt formát ki tudjuk vágni. Én alapnak egy ujjnyi vastag fenyődeszkát használtam fel. Ha mélyebb préselést szeretnénk, akkor ennek megfelelő vastagságú deszkát válasszunk.
Ahhoz, hogy szabályos formát tudjuk kivágni, rajzoljuk fel a deszkára. Majd egy lombfűrésszel, vagy dekopirfűrésszel kivágjuk a mintát.
Ezzel meg is van a pogácsánk, ami a prés egyik felét fogja adni.
Hogy szálirányban ne repedjen el a prés, ezért szükségünk lesz egy, az alappal azonos méretű deszkára. A két lapot, elfordított száliránnyal egymáshoz ragasztjuk. Ehhez használjunk faragasztót, amit bármelyik barkácsáruházban be tudunk szerezni.
Ragasztózzuk be a két felületet, majd gyorsszorítóval préseljük egymásnak a két felületet. Mielőtt összeszorítjuk a két lapot, helyezzünk kézközelebe valami törlőrongyot, papírzsebkendőt, vagy valami olyan rongyot, amiért nem kár. Préselésnél a ragasztó kicsordulhat a két lap közül, és ekkor nem árt, ha ezt gyorsan fel tudjuk itatni, és nem az asztalon vagy a padlón szárad meg a ragasztó.
Lényegében ezzel, meg is van a présünk. Viszont negatív és a pogácsa között, nem feltétlenül lesz annyi hely, hogy a préselni kívánt bőr beférjen.
A felhasználni kívánt bőrből vágjunk le egy ujjnyi vastag csíkot. Ezzel béleljük körül a pogácsa szélét, majd próbáljuk bele a negatívba. Látni fogjuk, hogy honnan kell még lereszelni, hogy gond nélkül beférjen.
Első próbálkozásra, ez nem biztos, hogy sikerülni fog, ezért reszeljünk le a pogácsából annyit, hogy - bőrdarabbal körülbélelve - bele tudjuk tenni a negatívba.
Érdemes a pogácsa és a negatív szélét is egy kicsit lekerekíteni, hogy könnyebben egymásba lehessen majd szorítani a prést bőrrel együtt. Persze, ha éles felületet akarunk, akkor ez nem szükséges.
A pogácsát érdemes kiegészíteni egy fadarabbal, hogy a bőr széleit is szépen egyenletesen leszorítsa, mert különben be fog ráncosodni, és nehezebb lesz vele dolgozni. Lényegében, ezzel meg is volnánk egy egyszerű prés elkészítésével. A leendő présünket ki lehet egészíteni még zsanérokkal, esetleg szárnyas anyával és csavarokkal, hogy egyszerűbb legyen a préselés. Most jöhet a bőr tényleges préselése.
Én jelen esetben viaszozással puhítottam meg a bőrt, amiről bővebben itt lehet olvasni. A forró viasszal átitatott bőrt, mikor még meleg volt, ráhelyeztem a présre. Erre rátettem a pogácsát, és kézi erővel, testsúlyból benyomtam addig, ameddig tudtam.
Miután már nem volt elég az erő, elővettem a szorító fát, és két gyorsszorítót, és a képen látható módon tovább préseltem a bőrt.
A gyorsszorítózás után, megvártam, hogy kihűljön a viasz, majd levettem a présről. A végeredmény oldalról és szemből:
